Egyedül

                          


Mikor senkinek sem kell , hogy létezz
Mikor könny szökik szemedbe , de senki nem kérdez
Mikor egy barát kellene , de csak átvertek téged
Akkor érzed majd ,hogy a magány éget

Ha csak a bosszú jár fejedben , és pusztuljon a világ
Nem feltétlenül Te vagy a hibás
Mikor a szemedbe nevetnek kérdezd meg magadtól
Van e még valaki aki érted még harcol

Kétszínű emberek vesznek körül téged
Éjszaka sírsz bele a sötétbe
Elmédben a Halál gyakran látott vendég
Mely Lelkedben helyet kér 

Nem vágysz másra , és már más nem is kell
Akit nem nem szeretsz nem is hagyhat el
Mivel már megszoktad keresed a magányt
Felteszed magadnak az örök talányt

Miért Te vagy az aki mindig egyedül létezik
De kérdésre válasz soha nem érkezik


Nagy "Dreak" András

"Ha holnap nem ébrednék fel , már ma lefeküdnék."

Úrnőm

                             


Életem hajnalán nem tudhattam, hogy Te létezel
Bár összehozott minket az élet , s kezed után érzek , s félek
Csak egy kép mi értem élt , maradt létemben
Csak egy hang mi maradt szívemben

Elég volt a félelemből ,elég a vágyból
Ha van Isten megérti magányom mi kiszökik a az árnyból
A szememben könny , kezemben vérem harmata
Tépjen szét Démonok armada

Mely szép veled nem adnám semmiért
Szembe szállnék érted bárkivel, érted gyönyörű Istenért
Istennőm, óh adj hitet
Hogy halálommal neked adjak szívemből híveket

Nem kell harag, s gyűlölet Szent ,fényedben fürdök
Nevedért palosommal küzdök
Jöhet Démon ,vagy Angyal
Mutass rá ,s végzek vele szent akaratoddal

S ha A Hálál el jön értem nevetek kedvesen
Nevedet suttogom utoljára Kedvesem


Nagy "Dreak" András

Mikor jön el

                        



Ha szemembe nézel láthatod a magányt
Ha kezemhez érsz érezheted a hűs halált
Csak csendre vágyom , ha nem vagy velem
Csak ,hogy mosolyogjon ajkam , s ne könnyezzen szemem 

Üres tekintettel nézek a világba
De nincs ott az arcod így minden hiába
Ott ül a szívemben egy Angyal ki ordítja nevedet
S köszöni az időt mikor veled boldog lehetett 

Fejed a vállamon , szemed volt szememben
Éreztem ujjaim remegtek kezedben
S újra nem érezhetem érintésed
S nem hallhatom bódító nevetésed

S ha én lennék kinek éjjel a nevét suttogod
Ha én lennék kinek szerelmed adod
Én lennék a világon a legboldogabb
De összetört szívemből vér folyik, mint patak

De csak üvöltenék a világba nevedet
S azt veled boldog lehetek
De Te nem kérsz tőlem semmit , s itt egyedül ülve
Várom a percet mikorra szívem ki lesz hűlve

Mikor nem érzek már fájdalmat ha rád gondolok
De addig fájdalommal szívemben egyszerűen csak vagyok

Nagy "Dreak" András

Összetörve

                                                

                                               


       Félelmetes érzés, fájdalmas látomás
       Nem maradt csak az illatod , nem maradt semmi más
       Összetörve , könnyeimben úszó lélekhajóm a fájdalom tengerén
       Belül szorít , de nem maradt már remény
      

       Nem fogsz sírni látni , nem látod fájdalmam
       Nem fogom engedni , hogy lásd mi bennem van
       Mert sötét űrbe zuhannál , s ezt nem akarom
       Mert szívemben élsz , s hogy neked fájjon azt nem hagyom

                  
       Már nem merek álmodni, nem bírom ébren
       Egy mondatod tőre van egy szerető szívben
       Sok rossz dolog forog elmémben
       Talán véget kellene vetnem , nem kéne így élnem


       Csak egy dolog tart vissza az édes haláltól
       Csak egy dolog mi meggátol
       Nem akarom azt hogy könny szökjön szemedbe
       Bár nem tudom hiány érzeted lenne e ha Lelkem a földről elszökne

      
       Talán gyászolnál egy hétig s felednéd nevem
       Talán csak egy gondolat lennék egy sötét éjjelen
       Nincs kihez szóljak akinek szívemet kiönteném
       Csak Te lennél kinek mondanám , hogy szeretetre nincs remény


       Te lennél kire életem bíznám , s sorsomat tenném
       Te lennél ki mellet fejem álomra hajtanám
       Tudom hogy mindig csak téged kereslek
       Csak egyetlen szót mondok azt , hogy Szeretlek




       Nagy "Dreak"  András

Megérte?

                                              


Harcosok szemtől szemben , véres fegyver kezükben
Gyűlölet nélkül ég láng Lelkükben
Pajzsuk már rég összetörve hever a földön
Csak ketten maradtak a mocskos harcmezőn

Az egyik büszke , s szent égi jelre vár
S ellene meghasonlott ,ki Pokolra szál majd alá
S a gyilkos vágy hevíti belül a szívet
Nem számolja hányt gyalázott , hánnyal végzett

Összecsapnak a kardok, s szikrát szornak a sárba
Nincs már idő szóra , nem lehet visszavonulni a béke ölelő karjába
Füleikbe csengenek uraik szavai mit búcsúzóként kaptak  
Ne térjenek vissza ha győzelmet nem arattak

Társaikban rég nincs már élet ,hevernek szét testeik
Nézik az utolsókat ahogy egymást szétszedik
Ők már nem éreznek fájdalmat , nem kell nekik vágy
Nem kell nekik szerelem , nem kell puha ágy

Csak ketten veszik még hevesen a levegőt
De tudják egyik sem fogja elhagyni a harcmezőt
Sebeikből drága vérük folyik mint vörös patak
Szemeikben mi lángolt , csak üresség maradt

Egy utolsó kísérlet mit megtesznek ,hogy győzelemben haljanak
Mindketten  egy utolsó könyörgő fohászt mondanak
Kérlek Istenem adj új erőt mivel véget vethetek e harcnak
Add Uram ,hogy utolsónak én maradjak

Legyen rám büszke a Királyom , s nevem büszkeség itassa át
Országom hű fiad a halálnak érted adta át magát
Emlékezzenek nevemre s halálommal Lelkem örökké élhet
S rólam majd dalnokok regélnek

De nem kaptak válasz az imára már senki sincs rájuk vigyázna
Testük nem bírja ,s falként dőlnek a sárba
Egy utolsó lélegzet hagyja el porhüvelyük
Már nincs fájdalom, mosollyal ajkukon mennek a hálába


Nagy "Dreak" András

Ezt kaptam

          


Szeretni szeretnél , de az éj tartja szívedet
Bízni lenne jó, de elárulták Lényedet
Végzetes harmóniát ígért gyarló szavaival
De hátba szúrt az árulás kardjaival

Felejtés volt az élet mit játszottál
Most újra eljött kit választhatnál
De nem kellesz kinek is kellenél
Újra élsz pedig halni szeretnél

Tép, mardos , izzik a Lelked , s a vágy
Nem marad más mint illata ,s az ágy
De csak Te hitted , hogy volt valami láng
Hiába volt valami szent , valami más

Csak Te érezted, hogy a két Lélek összeforr
Hiába vagy lovag ez már egy másik kor
Sajnálod azt mit érzel, csak fáj a szíved
Újra fáj , de mikor lesz már vége

Minden álmod mesze úszott halott árnyak tépik szét
Mint vámpír szívja ki testedből az életed minden részét
Szeretsz ,de összetörnek ,eltipornak , meg nem értenek
Életed alkonyán kívánod végedet

Fájdalmas kiáltásod visszhangzik az éjben
De senki nem hallja hogy a segítségét kéred
Nem düh mi benned van nem , nem az
Csak szánalmas kiáltás mi utánad mi megmarad

Miért érdemlem a fájdalmat ,s a láncot 
Miért csak kergetem a szeretett álmot



Nagy "Dreak" András