Mi megmaradt

Csak ülök Lelkem romjain mit hagytál nekem
S ujjaimról legördülő könnyeim lesem
Édes fájdalom mi tőled maradt
Szemeim lezárva nézem arcodat

Örök létet adnám egy csókodért
Hogy koporsómba utolsó szög te legyél
S ha a hálál jön értem karjaidból ragadjon e
Vágyam visszhangzik, s csak a csend felel

S ostoba ki mondja jobb a fájó szerelem
Mint ha soha nem lett volna benned érzelem
Mert nem fáj az mit soha nem éreztél
Mert nincs halál ha soha nem léteztél

Utolsó szavaid hasítanak szívembe
Én az egyik úton a másikin pedig te
Te ki szívemből téptél ki egy darabot
Legyen szép emlék megtarthatod

S létezem azzal mi megmaradt
Hisz éber pillanatok is szülnek álmokat
S bár elkerül a szép tiszta szerelem
Addig is míg megtalál ülök a zárt kapun mi őrzi szívem

Nagy "Dreak" András

Otthon

Kovácsolt vaskapun rozsdás lakat őrzi titkait
Rég elhagyták a házat kik laktak itt
Otthon volt s generációk élték életük
Nem maradtak itt, kószál itt csak szellemük

Örök álmossággal pislog az ódon ház
Falairól lekopott már a színező máz
Csendes magányában roskad össze lassan
Lakók nélkül csak egy lyukas paplan

Utolsó szerette már más világba költözött
Senki nincs ki gondját viselje így vörösbe öltözött
Talán még jön valaki ki újra szeretheti
Kinek testét s, lelkét újra védheti

Talán lesz még valaki kinek hálálja a gondos munkáját
S tágra nyitja újra rég álmos pilláját
S valaki mondhatja csendes alkonyon
"Ez a ház az otthonom"

Nagy "Dreak" András

Így vagyok önmagam

Láttam az igazság szavait megtörni
Porba hullott lelkeket felkelni
Hazug ígéreteket igazzá válni
Kemény kősziklát porrá mállni

A változás mit hoz a lét számomra értelmetlen
Egy vagyok, s nem változom örök jellem
Ne kérd, hogy legyek ki nem látná magát a tükörben
Mert darabokra hullna hamis lelkem

Ne darabokat lásd hanem az egészet
Érezz a szíveddel mert a szem megtéveszt
S talán te is meglátod magad ki is vagy igazán
Meglátod a napot keresztül az éjszakán

Nagy "Dreak" András

Első pillanat

Csak egy pillantás volt mikor megláttalak az utcán
Kérdeztem magamtól ki néz ki lelked ablakán
Ki lakik benned Angyal ki a Mennyet hozta a földre
Vagy Démon ki elkárhozott örökre

Lépteid koppantak lágyan a macska köveken
S én csak néztelek, míg szívem vert hevesen
Gondolatot tett későn követett
Elvesztettem nyomod mit követhetek

De eljött a másnap, s ugyanott vártalak
Nem akartam sokat, éppen hogy csodáljalak
Megláttalak rögtön mosoly settenkedett számra
S valami súgta "Indulj utána"

Hallgattam a szóra, indultam feléd
Szívem bizakodott, de nem táplált reményt
Nehezen jöttek szavak remegő ajkaimra
Nem kellet semmi csak vágytam karjaidba

S édes hangod csengett fülembe
S szavaid mit véstem lelkembe
Édes mosolyod adta nekem tudtul
Hogy lényed az enyém felé fordul

S nem volt szebb pillanat ebben az életben
Mint mikor ajkammal ajkadat érintem
S ekkor eszméltem e tiszta álomból
S érzem az ébredés mindent lerombol

Nagy "Dreak" András