Érzem mit az élet rám rót
Szívem nem tartja össze, csak ragasztó, és drót
Nem találom helyem, minden idegen
Eljárt az idő már a hitemen
Szememben már elhal a fény
Nem vagyok a régi lény
Kiben lángolt a tűz
Nem ölel magához Mária a szűz
Egyedül küzdök démonaim hadával
S mindennap veszítek, s fizetek belső halállal
Letepernek, marcangolnak, kínoznak míg bírom
Megásatják velem saját sírom
Kezeim remegnek, már nem bírom soká
Meghasonlott lelkemen a közöny lett úrrá
Nézem a világot, mi folyik szüntelen
S tovább élősködnek testemen, lelkemen
Megyek míg bírom, míg földre nem hullok
S lassan a puha fűben porrá omlok
Nagy "Dreak" András
