Álmaim rémei

Messze űzöm el az álmot ez éjjen
Én éber vagyok, míg a város szunnyad mélyen
Nem talál ma rám, az álmok tündére
Nyitott szemeim mögé bújtam, nincs érkezése

Füstös, sötét szoba fülledt nyári estén
Otthonomként ölel át benne a remény
Álmot nem hoz felém, az idő
Melyből harsány hangom, mint virág nő  

Rémek az álmaimból, ma ne várjatok
Előletek hosszú úton messze rohanok
Ezen éjszakán nem leszek tietek
De holnap jövök, csak hűen várjatok

Téphettek, karmaitok szánthatják testem
Vagy néhány szó mi éberen is megköti lelkem
Holnap testem , lelkem újra hozzátok fog utazni
De ma hűtlen leszek, s nem fogok álmodni

Nagy "Dreak András