Mit ér?

Mit ér a szív ha nem dobban többé?

Mit ér a jóság ha elveszett örökké?

Mit érnek a szavak, melyek üresen szállnak?

Mit ér az ígéret, ha csak kihasználnak?

Égre nézve, földre húzva

Nincs ki utat mutatna 

Elmúltak már a vérrel írt ígéretek 

Elhagytak minket már az ősi szellemek

S számot nem kérhetünk rajtuk

Elfeledtük mind, szent tanításuk

Sírnának ha látnák,mivé lettünk

Pénzért, s hazugságokért adjuk el lelkünk

S könnyeik között kérdeznék

"Életetek már mit ér?"

S kik vérüket ontották az Országért

S te eladod mind pár dollárért

Jobb is ha nem látják mivé lettünk

Tönkre tenni egymást csak ennyi a tervünk

Embertársaid semmibe véve

Lefelé taposol, hogy felérj a létra tetejére

Megalázod azt ki gyenge

S elvárod , hogy örökké tűrje

Mond mit ér így az életed?

Mindenki gyűlöl, s senki nem szeret

Nincs már a fejekben emberi gondolat

Pénz,hatalom éhség csak mi megmaradt

De pénzed, s hatalmad nem, viheted a sírba

S fejfádnál ki lesz ki földet kaparja sírva?

Nagy "Dreak" András

Utolsó vágy

Hív a mélység, áthat, magába szippant
Nincs más csak megáll a szívhang
Nehéz testem hátra hagyom, nem tart vissza
Fekete föld fogadja be, mely vérem issza

S ott állok, hol a sorsom döntik el
Nem kérdezek, és senki nem felel
Nincs megbánás bennem
Vállalom bármit is tettem

Esküm száll a fellegek felett
Nincs már mi maga alá temet
Nem vagyok sem jó, sem rossz
Nem vagyok szamaritánus, sem gonosz

Soha nem vittem véghez Szent tetteket
Soha nem volt , hogy kezeim vérben fürdenek
Tekintetemből kiárad, a üresség
Nem volt bűnöm a bujaság, s erényem a szüzesség
 
De éreztem megbánást, s jogos dühöt
Most, hogy védenének kik állnak sírom fölött?
Sem ügyvéd, sem ügyész
Felhők felett szárnyalok, vagy a tűz emészt?

Mosolygok mert életem nem hiába telt
Gyűlölet súlytott, de szeretet az égbe emelt
Semmit nem bánok, de kiket szeretek hiányozni fognak
Csak egy utolsó ölelésre vágyom, bárhova is dobnak

Nagy "Dreak" András

Ellentétek

Álom voltál, messze szálltál
Csak fájdalom, s gyötrelem mit hagytál
Mégis, hiányod tépi szét a szépet
Reményt vesztve kereslek Édes

Nélküled szürke az éj, fakók a percek
Veled lenni gyötrelem, mégis szeretlek
Csak, illatod mi körbe vesz
Égbe emel, s eltemet

Csókod égetésére vágyom
Mi felperzsel, elhozza halálom
Mégis vágyom, hogy karjaid forrjanak körém
S tudjam ki megöl újra az enyém

Tekint fel éjjel az égre, s lásd
Szívem keresi keser-édes boldogságát
Nem lesz soha egy nyugodt percem
Míg szíved újra el nem értem

Nagy "Dreak" András