Magyar

Magyar vagyok, Magyar szív dobog bennem

Ha elfolyik vérem, akkor is védem földem

Bár csak kasza fegyverem, büszkén viselem

Mert megvédem otthonom, megvédem Nemzetem

Nem vagyok harcos, nem vagyok képzett

De bármi áron meg kell védeni e csonka földet!

Nem adom oda soha semmiért

Sem húsz ezüstért, sem világ kincséért

Bármi támadjon, büszkén állok előre a sorban

Az első ellenfél fejét kaszámmal lecsapjam

S az ellen támadjon bárhonnan

Oda küldöm vissza darabokban

Forr a vérem, dühöm határtalan

Magyar szívem büszke, s hajthatatlan 

Minden tiszta, minden amiben hiszek, s hittem

Szent Anyaföldem bármi áron védem

Nagy "Dreak" András

Léptek a sötétben

Kapu csattan mögöttem
Elindulok, elhagyom biztonságérzetem
Csak a hold figyeli halk lépteim
Csak ő emlékszik, majd hova vittek lábaim

Csendes esték egyike volt ez is
Mikor a szív követi az érzéseit
Csendes utcák köveit taposva
Árnyak közt csendesen osonva

Járom a város, nincs ki társamul szegődne
De nem is vágyom senkit, kivel utam kereszteződne
Oly jó most a magány, kiégett lámpák alatt
S nincs ki kiabál, még kutya sem ugat

Csendes a város, lámpái kacsintanak rám
Mély csend, s béke zuhan rám
Magába öleli lépteim, s ha elfáradtam hellyel kínál
Megnyugtat csendesen vigasztal ha bármi fáj

Rozoga padjai várják, hogy megpihenjek
Majd ha erőt gyűjtöttem tovább menjek
Nincs szükségem, csak csendes szavára
S minden éjjel a megnyugtató sötét fogadjon magába

Nagy "Dreak" András