Élvezd ki

Letuszkoljál a torkodon, elhitetik veled
Milyen szép is a mindennapi életed
De nincs az a lepel mi elrejtheti
Nincs senki, ki hazugságát sokáig rejtheti

Nyisd ki a szemed, lásd azt mit rejtenek
Háborúk, erőszak, s éhező gyermekek
Élvezd ki, légy boldog míg lehet
Mert neked is meg fog változni az életed

Addig te csak zabáld csak a műanyag mocskot
Talán a szagát nem érzed ha befogod az orrod
Szemed legyen szorosan zárva
Mert sírnál ha a szemed bármit is látna

Nyomor, s csapások közelednek feléd
De nem hiszed míg fájdalom nem hasít beléd
A lovasok már köztünk járnak
S te nekik fejezed ki szívélyes háládat

Nincs már remény eljött a pusztulás
Ez már tény, s nem látomás
Élvezd ki a szürke kis életed
S lélegezz amíg hagyják neked

Nagy "Dreak" András

A mélység

Utamon egyszer a mélységre leltem
S varjak szárnycsapása hallatszott felettem
Mikor a mélységbe néztem, csak egy izzó szempárt láttam
Sötétből a fény felé kúszott S mikor felért megfogta lábam

Csendesen, mit sem szólva, meresztette szemét az enyémbe
Láttam mindent, mi kívánsága, mi elveszett reménye
S arcán mély ráncok sorakoztak katonásan
Olyanok miket egy vénen sem láttam

S a szél, mint csintalan gyermek kapott ősz, hulló hajába
S tincseit messze vitte, szerte a világba
Csizmám szárát markolva suttogta rekedt szavait
Ne bántsam őt hisz még mindig vár valakit

Ne sújtsam halálra, hagyjam meg életét
Legyen bennem szánalom, hagy tartsa meg ígéretét
Nézett rám, s száraz könnycsepp gördült le ráncain
Csak néztem, s méláztam elgyötört szavain

S csak egy csendes mondat hagyta el számat
Hidd el soha nem éreznék irántad szánalmat
Homlokát csókoltam, hisz hű, s lojális a lelke
Egy utolsót sóhajtott, s visszamászott a verembe

Nagy "Dreak" András