Gyötrő álmok

Gyötrő álmokat szaggat szét a reggel
De nem nyugszik a lélek ha nap felkel
Az elme hozta létre, s őrlődik benne
Bár rég a semmiben lenne a helye

Árulás, fájdalom, félelem, mi széttép
S nincs senki, ki ezt elűzné
Kitölti a napot, s minden más eltűnik
Mint láthatatlan korbács, s az érzés nem szűnik

Mond mit tegyek, hogy jobb legyen
Mi lehet mi felemel, s átrepít a hegyeken
Szárnyain rég leperzselték
Csontjaim porrá zúzták, szélbe hintették

Kardom rozsda ette, mélyre szúrva vár
Nincs erőm kihúzni, rég elszállt már
Pajzsom összetörve hever szerteszét
Nem védi gazdája testét, sem lelkét

S álmok serege töri meg az elmét
Bárki is gondolta ki, befejezi tervét
S fegyver nélkül nem harcolhatok
Míg felém robognak, csak bénán állhatok

S közelegnek felém, eltipornak
Vérszomjas mosollyal felém tartanak
Velem szemben csillognak kardok, s pajzsok
Elfáradtam, már nem is harcolok

Nagy "Dreak" András

Örökké

Éj sötétje ha el is választ minket
Gyertyák lángjai örökké értünk égnek
A végtelenig kéz a kézben
Csókban forrva fényben, s sötétben

De ha mégis elválaszt a pillanat
S csak a távolság mi megmarad
Rohanok hozzád, csak hogy szemedbe nézzek
Nem érdekelnek fikciók, sem tények

Nincs lény mi kettőnk közzé állna
Nincs tűzvihar minek erősebb a lángja
Elemészthet, s hamu legyen testem
Akkor is keresni fog, s védeni fog lelkem

Nem számít sem idő, sem tér
De hozzád kedvesed mindig visszatér
Nem tudok több okot, hogy Pokolra szálljon lelkem
Mint gyarló, de édes szerelmem

Nagy "Dreak" András