Jöjj

              


Vérem íze szádban ,bőrömmel körmeid alatt
Szememben üres korsó tükre maradt
Jöjj éjszaka lidérce ásd meg a sírom
Mennybe érve csak nevedet suttogom

Marj a húsba ,égesd belém Szent jeledet
Mely gyarló ,s vágyból született
Emeld ki a testem az életnek hívott korból
Láncold le testem,s vidd a szívem a torból  

Éltes véreddel , éledj álmomból
Lángoszlop körötűnk mikor testünk összeforr
Kéz a kézben repülünk a fellegek felett
Démon én újra Angyallá teszlek

Jöjj Te tökéletes, jöjj Te árnyalak
Had lássam újra kéjtől eltorzult arcodat
Szemed tüze égesse porrá minden gondomat
S a porból kiemelve csak Te maradj

S legyen ez ,csak a kettőnk titka
S légy enyém újra , és újra

Nagy  "Dreak" András

A köd

                         



Hűs éjjelen ölel magához szürke Angyalként
Súg fülembe fájdalmas dalként
Hívó szava, csendes érintése
Csókja arcomon a vigasz jelenése

Sír a Menny , jajdul a Pokol
Angyal s Démon bennem tombol
Én Angyalom segíts meg gyógyítsd mi belőlem kiszakadt
S én Démonom ha adsz erőt én tovább folytatom

Egy alak a ködben ki felém lép s tükör szemembe pillant
Megvetés pillái közt megrokkant
Örök csendben létezve nézem hangok armadát
Magánytól roskadva várom a megtisztulást

Mert mit ér hattyú ki nem talál társat
Mi ér egy ember aki életében csak keresi a vágyat
S csak így a végén csak egyet kérhetek
Mondjátok el , hogy Ő így létezett

Nagy "Dreak" András