Ha menni kell

           


Alkonyban élve átoktól hajtva , mit reám szabott az ég
Méregtől éltetett testben zubog bennem a vér
Várom a reggelt mikor testem nyugodni tér


Kínból ébredve ,álomba hajtva zeng szent látomást az éj
S féltő kínnal szemem zárt kapuit döngeti a megfáradt remény
Bőrömbe tép ,arcomba vág ,Ő még talán velem marad sötétség idején


Mint égi őrszemek figyelnek a Csillagok fent bársonyos selymen 
A fákról Szellemek figyelik por verte ,ázott megfáradt testem
Nincs egy sem ki önszántából megszállna bennem


Ezer sötét féreg mi tép , s a Lelkemet fúrja
De még is hajt bennem az az Élet virága újra
S elindulok egyedül , sötétben a megszokott útra

         

           Nagy András "Dreak"

Álom

                     


Éjben kúszik a vágynak Démona
Semmibe hulló álmok sötét alkonya
Könnyek úsznak szemembe ébredés szorítja mellkasom
Nem volt más csak gyönyörű ,s fájdalmas álom

Keresem a percet mit álomban élve török fel az égbe
Semmiből tör elő az ébredés gúnyos Démona s így lesz vége
Lángpallossal pusztítja lelkem düledező tornyait
S minden reggel Lelkem fájón Pokolba küldi

A létezés már ártalom s fájdalám
Kétségek közt ülök könnytől nedves ágyamon
Nem maradt semmi csak az őrjítő fájdalom
Csak szívem mélyén sikoltó Démonom


         Nagy András "Dreak"

Versek

Ide fognak kerülni a verseim kezdem is az elsővel:
   

                                Csendes fény


Ha vers lennél, Te lennél kinek hallatán megszakad a szív
Ha szobor lennél, Te lennél kitől megremeg a kéz
Ha festmény lennél, Te lennél ki könnyet csal a szembe
Ha dal lennél, Te lennél Lelkem zenéje

S ha szeretnél , de nem érsz el Csillagot
Nézz Szemembe , s egy mosolyért mindet megkapod
Csendes fény kúszik az éjszaka sötétjében
Ahogy egy Angyal öleli testem

S szemében üresség jege fagyasztja szívem
De érzem Pokolba taszítja Lelkem
Már nem zavar sem Halál, sem Háború
Mély fehér érzés mi Lelkemre ráborul

                              Nagy András "Dreak"