Tánc

Sötét ébred a napnyugta után
S Hevesen kapkod kezeim után
S mikor megragadja újaim
Táncra hív a csend hangjain

Parkettünk az utca, halkan koppan cipőnk
Földhöz ragadva felemelőn
Ében haj körbe ölel
Csillag szeme engem figyel

Keres engem mikor nem talál
Elvisz oda hol ember ritkán jár
S félnek az éj árnyitól
Kik mögöttük lopakodnak vadul

De ha tudod, hogy szólítsd őket
Megvédenek, s elkísérnek
Az éjszaka ha újra útra hív
Legalább lesz valaki aki elkísér

Halk, suttogó kövek dalolnak
Szavaik elhalkulnak, még is megmaradnak
Ismét fülembe  szórja szavait az éjszaka
"Gyere mutasd az utat én elviszlek oda"


Nagy "Dreak" András

Hús-vér gépezet

Néma reggeli napsugarak simogatják a földet
Üres szemű emberek sietnek, s csak nézem őket
Mindenki rohan a semmibe, nem érinti meg szívüket
Ha valaki összeesik, egyszerűen tovább mennek

Már a közöny az úr, a pénz hatalma lett az isten
Gonosz szemek lenézik, kinek semmije sincsen
Hogy lett az emberből egyszerű gépezet
Ki fémkorongokért, papírméregért létezett

Kiveszett az érzés, nem értik már sokan
Mert az idő velük csak elrohan
S mikor lepereg előttük életük filmje
Nem lesz benne az élet értelme

Léteznek csupán,szenvedély nem fűti őket
Lefelé taposnak, s felfelé törnek
S ha nem lesz valaki, aki miatt máshogyan látunk
Mi is csak gépekké válunk


Nagy "Dreak" András

Árulás

Mit vér, s gének kötnek össze
Kihasználja áruló szülötte
Nem tiszteli, kort sem szellemet
Elvette mi kell, s aztán "Ég veled"

Másokból él, kihasználja Őt
A kedves, naiv megmentőt
Elveszi mije van, feléli életét
Felzabálja,megeszi kenyerét

Nem számít neki sem család, sem becsület
Kijátssza, elveszi utolsó filléreket
Az ilyen árulást nem tűrheti a család
Felkarolja ki a porba leszállt

S megtöri lelkét az árulóknak
Vöröss legyen színe hát a hónak
Ne legyen béke soha szívükben
Vesszen el mindenük, porladjon a tűzben

Átkom legyen út mi nektek jut
Érje utol bárhova is fut
A kihasznált könnyei fojtsanak meg téged
Ne legyen az életedben soha egy percnyi reményed


Nagy "Dreak" András

Édes pillanat

Szemed kékje hullázó óceán
Melyen lelked hajója ring tovább
Fürtjeid érinti a szellő
Édes illata felém szálló puha felhő

Ha semmim sem marad ebben az életben
Gazdag vagyok mert Te vagy nekem
S amint bőröm érintik puha ajkaid
S tapintják testem angyali karjaid

Érzem azt hogy a Menny a földre költözött
S minden mi fekete fehérbe öltözött
S ha álom ez, hát ne legyen ébredés
Ne legyen opció az ébredés

Érezni tested, elérni szíved
Csak ez kell,s édesíts meg minden percet
Órák mik repülnek el felettünk pillanatnak tünnek
Legyen hát csókod éltetője szívemnek

Már nem szerelem ez mi repít minket
Nincs rá szó, de össze láncolja Lelkeinket
Nem múlik az idő örök e mozdulat
Tartson hát örökké ez édes pillanat

Nagy "Dreak" András