A bosszú gyümölcse

                 


Volt egyszer egy férfi kinek hideg volt a szíve
Nem számított neki csak az arany értéke
Nem volt családja s, senki nem szerette
Magányában ülve semmivé lett lelke


Történt egyszer, hogy némán ült lócán
Kémlelte a naplementét kint a verandán
S amint a nap lebukott aludni
Arra járt egy kislány anyjának gyógyszert vinni


Meglátta a vén pénzsóvár öreg
Elveszi a pénzt hisz ő vele többre megy
Nem számít neki ki szenvedett meg érte
Csak azt nem tudta hogy csak elvegye vagy szépen kérje


Gondolta elveszi hisz mindent megtehet
Pénze miatt előtte rendőrök fekszenek
Elindult hát a lány után sebtében
Elkapja majd az éjszakai sötétben


Bot volt a kezében, s gyűlölet mocskos szívében
Az aranynak súlyát érezte kezében
Közeledett már hallotta léptét
S mikor utolérte elvette életét


De nem volt a lánynál sem arany sem ezüst
Csak a gyógyszeres fiola mit nyomban összetört
Nem vette észre, nem nézett ablakra
Egy kisfiú figyelte s nővérét siratta


Nem találták a lánynak kegyetlen gyilkosát
De nem is akarták hisz elvész a gazdagság
S öt évvel később mikor az anyja a Mennyekbe távozott
Elindult a fiú s pusztulást hozott


Megállt az öregnek háza előtt
S látta a verandán kuporogni őt
Szívében érlelte bosszújának gyümölcsét
Becsengetett hát hogy beváltsa a tervét


Kijött az öreg s semmit sem sejtett
Megkérdezte tőle miért erre tévedt
Pénzt hozott ő sokat neki küldték
Az öreget elvakították már látta a sok érmét


S mikor a kaput lassan kinyitotta
A fiú keze ráfonódott a vén torokra
Meglátta a lánynak szemét a fiú tekintetében
S hideg félelem gyulladt fel lelkében


S mikor megállt a szíve, s szeme a semmibe meredt
A fiú egy fára felhúzta, s papírra írta ez jár nektek
S azóta járja mára férfiként a földet
S bünteti azokat kik értelmetlen ölnek


Nagy "Dreak" András

Várok rád

                                          



Mint szél sodor az élet feléd
Könnyeim , s mosolyom teszem lábaid elé
S itt fekszik előtted minden tettem
Légy Te harmat mi tisztítja lelkem

S én leszek a nap mi szárítja könnyeid
S ha földre rogysz én leszek ki felsegít
Adjuk meg azt mit a másik kíván
Táncoljunk együtt a lét határán

Mert várok rád de lehet el sem jössz
Adj egy hangot mi csak is hozzád köt
Tisztító lángok között várok rád
De lehet már valaki más rád talált

Szavaim égjenek a Mennyek kapuján
S mutassák  az utat hozzám
Minden nap minden percben
Várlak téged hogy létem teljes legyen

De addig marad a csendes magány
S ülök romjaim kihűlt alkonyán

Nagy "Dreak" András

Búcsú

                                  


Kopár sírhanton egy rózsaszál
Fagyos a föld mire könnycsepp hull alá
Elhagyta már a földet. más úton jár tovább
Itt hagyta másra az élet súlyát

Kiket itt hagyott a létben nem érinthetik arcát
Nem fáj már semmi , befejezte harcát
S nekem zokogás fojtja torkom
S kezem arcomra szorítom

Értelmet vesztett minden
Elhagyott minden amiben hittem
Fáj a búcsú , fáj az élet
De csak mosolyod látom, és máris remélek

Te fentről vigyázod lépteim
S mint eső mosod el vétkeim
S szellőként simítod arcom
Találkozunk még tudom

Nagy "Dreak" András

Már nincsenek hősök

                         
       

Vándor ki éjjel létezel ,szégyened ki messze viszi
Látod könnyeit mi Lelkét gyötri
Ki nézi nem látja , ki látja nem érzi
Kezét szorítja, s szemét nézi

Öleld át a pusztulást, s lépj az életbe
Lásd a sötétben hogy ne vakulj bele a fénybe
Mert csak neked lehet szavad magad ellen
Senki nem tudja mi van benned mélyen

Értsd meg magad hogy másokat érthess
Add meg magad hogy másokat védhess
Szeresd Kit neked adott a sors
Neki szívébe soha ne gyalogolj

Túl gyarló már az ember s látni fogja kárát
Megfullad ahogy üldözi hatalmát
 
Nagy "Dreak" András
  

Paradoxon

                                      


Dér lepte arcod felém sodorja a szél
Ahogy a vándor útra kél
Jeges csókod érinti bőrömet
Mint nap érinti a földeket

Úgy kellesz mint semmi más
Mint Jézusnak a feltámadás
Kezem remeg pupillám kitágul
Ahogy tekinteted  szemembe hatol

Megfagy a testem , kőként hull a földre
De nem hagy ki Lelkem tüze
Nem érheted el , nem olthatod ki
A lángokat nem lehet megérinteni

Testem megkötheted . s porba üzheted
De azt ami vagyok le nem győzheted
Mert én vagyok az álom, és én vagyok a tény
Én vagyok sötét, és én vagyok a fény

Gyertya az oltár szélén
S pont a Nap közepén
Minden mit a lényem tartogathat
Minden mit a paradoxon adhat

Nagy "Dreak" András