Utam

 

Érzem mit az élet rám rót

Szívem nem tartja össze, csak ragasztó, és drót

Nem találom helyem, minden idegen

Eljárt az idő már a hitemen

Szememben már elhal a fény

Nem vagyok a régi lény

Kiben lángolt a tűz

Nem ölel magához Mária a szűz

Egyedül küzdök démonaim hadával

S mindennap veszítek, s fizetek belső halállal

Letepernek, marcangolnak, kínoznak míg bírom

Megásatják velem saját sírom

Kezeim remegnek, már nem bírom soká

Meghasonlott lelkemen a közöny lett úrrá

Nézem a világot, mi folyik szüntelen

S tovább élősködnek testemen, lelkemen

Megyek míg bírom, míg földre nem hullok

S lassan a puha fűben porrá omlok

Nagy "Dreak" András

Üresség

Földet kaparják véres újaim 

Könnyben, és vérben úsznak tépett szárnyim

Elveszítve azt ki életet adott nekem

Elment, s üressé vált az életem

Nem tudom már elmondani mennyire szeretem

Kapkod a kezem, de már soha nem ölelem

Nem köszönhetem meg, hogy Ő volt nekem

Boldoggá tette az életem

Mindenem odaadnám, csak egy öleléséért

Életem adnám az Ő életéért

Sötét lett minden, csak fájdalom maradt

Nincs senki ki pótolhatná hiányodat

Örökké szeretni foglak, soha nem felejtlek

Anyu nagyon Szeretlek!

Dal

 

Néma csendben, felcsendül egy dal

Minden hangja a szívembe mar

Felgyorsítja pulzusom, megdobbantja tépett szívem

S az emlékektől zsong a fejem

Elhomályosul látásom, könny kúszik arcomon

Megremegnek lábaim, már alig állok a talpamon

Megrohan a múlt, fájó emlékek előtörnek újra

Elindul ismét a pokoli túra

S ahogy a dallamok simogatják fülem

Lelkemig kúsznak, s megtépik szívem

Az árnyak a szakadék felé löknek

Hogy a mélyén kihűlt testtel feküdjek

Nagy András 

Egyedül

 

Még él a testem, s csak haldokló lelkem zárja el

Megtépték, és szükségben árulták el

Magányosan kell mindennel szembe néznem

S ha elbukom testem elengedi lelkem

Odaadtam mindig mire mások vágytak

De én üvöltésemre sem kapok választ

Üvölthetek én, de csak hátakat látok

Csak egy pár jó szót, vagy csak egy mosolyt várok

Kezeim kapkodnak, de csak ürességet markolok

Hát arcomat temetem beléjük, s újaimon könnyem csorog

Egyedül zokogok, csendben a sötétben

Elfáradtam, s nincs már sok reményem

De erősnek kell lennem mert számítanak rám

Remegő kézzel teszem meg, mit a kötelesség, és a szeretet megkíván

Üvöltésemből kard, és könnyeimből láncing lesz hamar

S ha e kettő eltörik majd a föld takar 

Nagy András

Isten Veled

Drága barátom mindig mellettem voltál
Jóban, rosszban velem tartottál
Már nem tudom elmondani mennyire szeretlek
Örökké a szívemben őrizlek

A lelkem egy darabja veled távozott
Életem nélküled nagyot változott
Több voltál, mint barát, több voltál mint testvér
Többet értél bármelyik embernél

Boldog vagyok, hogy ismerhettelek
Összetörtem mert elveszítettelek
Többet jelentettél mint azt leírni tudnám
Nyugodj Békében Drága Kiskutyám

Nagy "Dreak" András

Ma

Nekik nincs más csak a feladat

Tikkasztó nyárban víz nem éri ajkadat

Megtörnek, és nap, mint nap gyötörnek

Éheznek, egyre többet követelnek

Éhezik azt amid már neked sincs

Szórják a sokat, miből kicsi neked kincs

Baromként menetelsz az eke előtt

Ünnep ha az asztalra jut befőtt

Rabszolga vagy, még csak nem is állat

Pár forinttal, egy felessel befogják a szádat

A kapitalizmus sok kis diktatúra 

Mindenhová eljutott városba falukba

Szabadság illúziója ringat álomba

De ha felemeled szavad jön a könnygázbomba

Szemedben a tüzet rég leköpködték

Nem maradt benne csak jeges üresség

Ha kisemmizve kukában keresgélsz

Találsz kenyeret az lesz a szerencséd

S nem kap semmit ki munkában megfáradt

Ha ilyen az ember én maradok állat

Nagy "Dreak" András

Atyai szeretet

Angyal teste oszlik a talajon

Tollai szétszórva kötötte az avaron

Összetört végtagja,s vére csordogál

Menny hol többet nem jár

Siratja az ég bukott gyermekét

Eltiporta, s megölte lelkét

Nem kapott szép halált

Földbe zúzták, hol a szíve megállt

Évezredeket szolgát, és ezt kapta cserébe

Szégyent, gyötrődés volt osztályrésze

Most már halott teste táplálja a földet

A kis tisztáson melyet fák vesznek körbe

Atyja ki dühében lesújtott rá

S változtatta testét mocsokká

Már nem szenved tovább

Szét oszlott számára a világ

Nagy "Dreak" András

Reggeli könnyek

Álmomban ért egy régi szerelem
Boldogság, s nyugalom ült lelkemen
Míg öleltem összeszűkült a világ
Csak Ő, és én, s szállnak az imák

Fohászkodom, könyörgöm
Mindenki legyen ily boldog a Földön
S nem lenne több háború
Nem lenne gyermek ki szomorú

Testét érzem karjaim között
S érzem egy Angyal felénk költözött
Szárnyaival óv, kardjával véd
Őrizz minket míg el nem jön a vég

De karjaiból szakít ki az ébredés
Könnyeket hoz reggeli napsütés
S belém égeti örök szavait
"Az álmaid a tieid, de én vagyok ki mindet megöli"

Nagy "Dreak" András

Beteg test

A Magyar testét férgek szipolyozzák
Élősködnek, s vérét ontják
Mélyre fészkelték maguk
Megölik áldozatát, mégis követel hangjuk

Nincs Istenük, nincs lelkük
Nincs szívük, nincs gerincük
S a sebek miket okoznak, soha nem gyógyulnak
Pusztulás, és fájdalom kíséri útjukat

Könny mit szívesen isznak, ha vér nem jut éppen
Ha nem cselekszünk e test elpusztul szépen
Forró pengét a sebre, más élősködő ne jusson be rajta
S forró szikét nekik, mi testük szét szabdalja

Ne legyen kegyelem annak, mi elpusztít mindent
S csak akkor lelnek békére ha elpusztítanak mindent
S ha menekülne a féreghad csizmatalp küldje pokolra
Tisztuljon meg a Szent Magyar föld egyszer, s mindenkorra


Nagy "Dreak" András

Magyar

Magyar vagyok, Magyar szív dobog bennem

Ha elfolyik vérem, akkor is védem földem

Bár csak kasza fegyverem, büszkén viselem

Mert megvédem otthonom, megvédem Nemzetem

Nem vagyok harcos, nem vagyok képzett

De bármi áron meg kell védeni e csonka földet!

Nem adom oda soha semmiért

Sem húsz ezüstért, sem világ kincséért

Bármi támadjon, büszkén állok előre a sorban

Az első ellenfél fejét kaszámmal lecsapjam

S az ellen támadjon bárhonnan

Oda küldöm vissza darabokban

Forr a vérem, dühöm határtalan

Magyar szívem büszke, s hajthatatlan 

Minden tiszta, minden amiben hiszek, s hittem

Szent Anyaföldem bármi áron védem

Nagy "Dreak" András