Néma csendben, felcsendül egy dal
Minden hangja a szívembe mar
Felgyorsítja pulzusom, megdobbantja tépett szívem
S az emlékektől zsong a fejem
Elhomályosul látásom, könny kúszik arcomon
Megremegnek lábaim, már alig állok a talpamon
Megrohan a múlt, fájó emlékek előtörnek újra
Elindul ismét a pokoli túra
S ahogy a dallamok simogatják fülem
Lelkemig kúsznak, s megtépik szívem
Az árnyak a szakadék felé löknek
Hogy a mélyén kihűlt testtel feküdjek
Nagy András
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése