Magányos úton

Sötét csillognak rám az éj szemei
Hívogatnak, s magába zárnak kezei
Csak ő , és én kik tudják titkaim
Csak ő láthatja mikor könnyesek szemeim

Mélyre hatolok a sötétségbe
S csak a város csendje vesz körbe
Áthat, elemészt, még is gyönyörű
Lépteim súlyosak, de az út könnyű

Néha átölel, néha eltaszít, mégis vágyom rá
Letaszít, majd emel újra angyallá
Ő van nekem, s én az övé
S ez így marad már örökké

Nagy "Dreak" András