Felismerés

                        


Mint hűs álom tört rám a való
Napfény szúrt belém mint karó
Szívesen süllyednék vissza álmaimba
Hol élek teljesült vágyaimba

De ébredés tört rám, s űzte el vágyaim
Körbe vesznek engem jéghideg tárgyaim
Mik nem hoznak békét, s megnyugvást
Éltetik bennem az édes elmúlást

De újra közel az est mi elhozza álmom
Még messze, s magam a valóban találom
Vágyom rá hogy jöjjön s önmagam legyek
S ahol szeretnek elmém kreálta emberek

Kik nem hagynak el, és nem ítélnek
Karjaiba zárnak, az éjben megértenek
Felismerés tör rám, ez csak álom
S azt a percet várom, mikor ezt a valóban találom

Nagy "Dreak" András

Új utam

                                                    
        


Halk szavak suttogása morajlik fejemben
Hogy életem értelmét máshol keresem
Hagyjam magam mögött a fakó álmokat
Legyenek mind feledett áldozat

Legyen a múlt mind ki elhagyott
Pislákoljon a fény mi régen megfagyott
Hagyjam e el mi csak töri elmém?
De hova is mehetnék? ez a nagy rejtvény

Messze hol senki nem várja lépteim
Oda ahol soha nem látták vétkeim
Hozzon hát békét az új út reménye
Maradjon meg bennem az életnek kedélye

S mikor indulok csak egy marad lelőlem
Elhagyott szívek kiket nem érdekelt kedélyem
Nem bánom hát hogy itt hagyom régi életem
Jönnek még kik együtt nevetnek velem

Nagy"Dreak" András