Felismerés

                        


Mint hűs álom tört rám a való
Napfény szúrt belém mint karó
Szívesen süllyednék vissza álmaimba
Hol élek teljesült vágyaimba

De ébredés tört rám, s űzte el vágyaim
Körbe vesznek engem jéghideg tárgyaim
Mik nem hoznak békét, s megnyugvást
Éltetik bennem az édes elmúlást

De újra közel az est mi elhozza álmom
Még messze, s magam a valóban találom
Vágyom rá hogy jöjjön s önmagam legyek
S ahol szeretnek elmém kreálta emberek

Kik nem hagynak el, és nem ítélnek
Karjaiba zárnak, az éjben megértenek
Felismerés tör rám, ez csak álom
S azt a percet várom, mikor ezt a valóban találom

Nagy "Dreak" András