Az élet rendje

Magam vagyok a gonosz aki fejedben él
Én vagyok akitől az ember fél
Mindened az enyém mit birtokolsz
Bárhogy menekülj tőlem nem szabadulsz

Születésed előtt nekem rendelt a sors
Utolérlek a világon bárhova bújsz
Mindig itt vagyok melleted
Bárhova rohansz szorítod kezemet

Én vagyok a vége annak mit szeretsz
Én vagyok az ki elveszi az összes szerettedet
Lábam ahol a földet érinti
Ott többé növény nem kel ki

Rettegj tőlem ,az élet rendje vagyok
Tőlem félnek Ördögök, és Angyalok
Hiába menekülsz ha az órád megáll
Eljövök érted, én a Halál

Nagy "Dreak" András

Éjszaka gyermeke

                


Éjfél volt mikor eljött e világra
Szeme először pillantot a jeges tájra
Nem szánt neki a sors nagy tetteket
Örülhetet hogy megszülethetett

Nem volt se jó, sem pedig gonosz
Nem kellet neki sem világ, sem üres doboz
Csak szeretetre vágyott, s ölelésre
Minden pillanat boldog volt mikor nézhetett anyja szemébe

Gyermek volt ő ki csak tanulta a világot
Nem értette még mit jelentenek az álmok
Haladt az idő s felnőtt a gyermek
Fekete ruhája fehér szívet rejtett

Segített hol tudot, csak néhány jó szót várt érte
Elég volt neki az érzés a lelki béke
De hiába segített elfordultak tőle
Magányosan járt lehajtott fejjel a sötétbe

Úgy érezte csak az éjj érti meg, s nem bántja
A világ összes bűne nem az ő hibája
Nem volt neki senki ki haza várja
Lehet hogy ezen az éjjen is az utcákat járja


Nagy "Dreak" András