Búcsú

                                  


Kopár sírhanton egy rózsaszál
Fagyos a föld mire könnycsepp hull alá
Elhagyta már a földet. más úton jár tovább
Itt hagyta másra az élet súlyát

Kiket itt hagyott a létben nem érinthetik arcát
Nem fáj már semmi , befejezte harcát
S nekem zokogás fojtja torkom
S kezem arcomra szorítom

Értelmet vesztett minden
Elhagyott minden amiben hittem
Fáj a búcsú , fáj az élet
De csak mosolyod látom, és máris remélek

Te fentről vigyázod lépteim
S mint eső mosod el vétkeim
S szellőként simítod arcom
Találkozunk még tudom

Nagy "Dreak" András