Ha menni kell

           


Alkonyban élve átoktól hajtva , mit reám szabott az ég
Méregtől éltetett testben zubog bennem a vér
Várom a reggelt mikor testem nyugodni tér


Kínból ébredve ,álomba hajtva zeng szent látomást az éj
S féltő kínnal szemem zárt kapuit döngeti a megfáradt remény
Bőrömbe tép ,arcomba vág ,Ő még talán velem marad sötétség idején


Mint égi őrszemek figyelnek a Csillagok fent bársonyos selymen 
A fákról Szellemek figyelik por verte ,ázott megfáradt testem
Nincs egy sem ki önszántából megszállna bennem


Ezer sötét féreg mi tép , s a Lelkemet fúrja
De még is hajt bennem az az Élet virága újra
S elindulok egyedül , sötétben a megszokott útra

         

           Nagy András "Dreak"