Léptek a sötétben

Kapu csattan mögöttem
Elindulok, elhagyom biztonságérzetem
Csak a hold figyeli halk lépteim
Csak ő emlékszik, majd hova vittek lábaim

Csendes esték egyike volt ez is
Mikor a szív követi az érzéseit
Csendes utcák köveit taposva
Árnyak közt csendesen osonva

Járom a város, nincs ki társamul szegődne
De nem is vágyom senkit, kivel utam kereszteződne
Oly jó most a magány, kiégett lámpák alatt
S nincs ki kiabál, még kutya sem ugat

Csendes a város, lámpái kacsintanak rám
Mély csend, s béke zuhan rám
Magába öleli lépteim, s ha elfáradtam hellyel kínál
Megnyugtat csendesen vigasztal ha bármi fáj

Rozoga padjai várják, hogy megpihenjek
Majd ha erőt gyűjtöttem tovább menjek
Nincs szükségem, csak csendes szavára
S minden éjjel a megnyugtató sötét fogadjon magába

Nagy "Dreak" András