Utolsó vágy

Hív a mélység, áthat, magába szippant
Nincs más csak megáll a szívhang
Nehéz testem hátra hagyom, nem tart vissza
Fekete föld fogadja be, mely vérem issza

S ott állok, hol a sorsom döntik el
Nem kérdezek, és senki nem felel
Nincs megbánás bennem
Vállalom bármit is tettem

Esküm száll a fellegek felett
Nincs már mi maga alá temet
Nem vagyok sem jó, sem rossz
Nem vagyok szamaritánus, sem gonosz

Soha nem vittem véghez Szent tetteket
Soha nem volt , hogy kezeim vérben fürdenek
Tekintetemből kiárad, a üresség
Nem volt bűnöm a bujaság, s erényem a szüzesség
 
De éreztem megbánást, s jogos dühöt
Most, hogy védenének kik állnak sírom fölött?
Sem ügyvéd, sem ügyész
Felhők felett szárnyalok, vagy a tűz emészt?

Mosolygok mert életem nem hiába telt
Gyűlölet súlytott, de szeretet az égbe emelt
Semmit nem bánok, de kiket szeretek hiányozni fognak
Csak egy utolsó ölelésre vágyom, bárhova is dobnak

Nagy "Dreak" András