2013. december 5., csütörtök
Otthon
Kovácsolt vaskapun rozsdás lakat őrzi titkait
Rég elhagyták a házat kik laktak itt
Otthon volt s generációk élték életük
Nem maradtak itt, kószál itt csak szellemük
Örök álmossággal pislog az ódon ház
Falairól lekopott már a színező máz
Csendes magányában roskad össze lassan
Lakók nélkül csak egy lyukas paplan
Utolsó szerette már más világba költözött
Senki nincs ki gondját viselje így vörösbe öltözött
Talán még jön valaki ki újra szeretheti
Kinek testét s, lelkét újra védheti
Talán lesz még valaki kinek hálálja a gondos munkáját
S tágra nyitja újra rég álmos pilláját
S valaki mondhatja csendes alkonyon
"Ez a ház az otthonom"
Nagy "Dreak" András
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése