Megérte?

                                              


Harcosok szemtől szemben , véres fegyver kezükben
Gyűlölet nélkül ég láng Lelkükben
Pajzsuk már rég összetörve hever a földön
Csak ketten maradtak a mocskos harcmezőn

Az egyik büszke , s szent égi jelre vár
S ellene meghasonlott ,ki Pokolra szál majd alá
S a gyilkos vágy hevíti belül a szívet
Nem számolja hányt gyalázott , hánnyal végzett

Összecsapnak a kardok, s szikrát szornak a sárba
Nincs már idő szóra , nem lehet visszavonulni a béke ölelő karjába
Füleikbe csengenek uraik szavai mit búcsúzóként kaptak  
Ne térjenek vissza ha győzelmet nem arattak

Társaikban rég nincs már élet ,hevernek szét testeik
Nézik az utolsókat ahogy egymást szétszedik
Ők már nem éreznek fájdalmat , nem kell nekik vágy
Nem kell nekik szerelem , nem kell puha ágy

Csak ketten veszik még hevesen a levegőt
De tudják egyik sem fogja elhagyni a harcmezőt
Sebeikből drága vérük folyik mint vörös patak
Szemeikben mi lángolt , csak üresség maradt

Egy utolsó kísérlet mit megtesznek ,hogy győzelemben haljanak
Mindketten  egy utolsó könyörgő fohászt mondanak
Kérlek Istenem adj új erőt mivel véget vethetek e harcnak
Add Uram ,hogy utolsónak én maradjak

Legyen rám büszke a Királyom , s nevem büszkeség itassa át
Országom hű fiad a halálnak érted adta át magát
Emlékezzenek nevemre s halálommal Lelkem örökké élhet
S rólam majd dalnokok regélnek

De nem kaptak válasz az imára már senki sincs rájuk vigyázna
Testük nem bírja ,s falként dőlnek a sárba
Egy utolsó lélegzet hagyja el porhüvelyük
Már nincs fájdalom, mosollyal ajkukon mennek a hálába


Nagy "Dreak" András