2011. december 16., péntek
Ezt kaptam
Szeretni szeretnél , de az éj tartja szívedet
Bízni lenne jó, de elárulták Lényedet
Végzetes harmóniát ígért gyarló szavaival
De hátba szúrt az árulás kardjaival
Felejtés volt az élet mit játszottál
Most újra eljött kit választhatnál
De nem kellesz kinek is kellenél
Újra élsz pedig halni szeretnél
Tép, mardos , izzik a Lelked , s a vágy
Nem marad más mint illata ,s az ágy
De csak Te hitted , hogy volt valami láng
Hiába volt valami szent , valami más
Csak Te érezted, hogy a két Lélek összeforr
Hiába vagy lovag ez már egy másik kor
Sajnálod azt mit érzel, csak fáj a szíved
Újra fáj , de mikor lesz már vége
Minden álmod mesze úszott halott árnyak tépik szét
Mint vámpír szívja ki testedből az életed minden részét
Szeretsz ,de összetörnek ,eltipornak , meg nem értenek
Életed alkonyán kívánod végedet
Fájdalmas kiáltásod visszhangzik az éjben
De senki nem hallja hogy a segítségét kéred
Nem düh mi benned van nem , nem az
Csak szánalmas kiáltás mi utánad mi megmarad
Miért érdemlem a fájdalmat ,s a láncot
Miért csak kergetem a szeretett álmot
Nagy "Dreak" András
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése