2011. december 16., péntek

Ezt kaptam

          


Szeretni szeretnél , de az éj tartja szívedet
Bízni lenne jó, de elárulták Lényedet
Végzetes harmóniát ígért gyarló szavaival
De hátba szúrt az árulás kardjaival

Felejtés volt az élet mit játszottál
Most újra eljött kit választhatnál
De nem kellesz kinek is kellenél
Újra élsz pedig halni szeretnél

Tép, mardos , izzik a Lelked , s a vágy
Nem marad más mint illata ,s az ágy
De csak Te hitted , hogy volt valami láng
Hiába volt valami szent , valami más

Csak Te érezted, hogy a két Lélek összeforr
Hiába vagy lovag ez már egy másik kor
Sajnálod azt mit érzel, csak fáj a szíved
Újra fáj , de mikor lesz már vége

Minden álmod mesze úszott halott árnyak tépik szét
Mint vámpír szívja ki testedből az életed minden részét
Szeretsz ,de összetörnek ,eltipornak , meg nem értenek
Életed alkonyán kívánod végedet

Fájdalmas kiáltásod visszhangzik az éjben
De senki nem hallja hogy a segítségét kéred
Nem düh mi benned van nem , nem az
Csak szánalmas kiáltás mi utánad mi megmarad

Miért érdemlem a fájdalmat ,s a láncot 
Miért csak kergetem a szeretett álmot



Nagy "Dreak" András


 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése