Szememben

Érted él, a láng mi pislákol az éjben
Tiéd a fájdalom mi mar a létben
Miért hagytál itt egyedül, mit hagytál itt
Fájdalmam maradt , és csak a hit

Oly messze vagy tőlem , s érintésed messze száll
Fényben ,s éjben a magány rám talál
Nem maradt más csak félhomály a fényben
Mély sötét űr az az éj sötétjében

De nem kell az érzés mit hagytál nekem
Nem szorítom arcomra kezem
Mert látom a fényt mi a magasba repít
Lesz még egy test ,mi édes kéjjel hevít

Mert az lesz az óra ,mikor feledlek téged
Eltörli az idő rosszat ,és szépet
Kezem tördelem , fejem le hajtom
Meg kell hogy emésszem , hogy utam egyedül járom

Nézek az égre , látok hulló csillagot
S mosoly ül arcomon ,mert végre szabad vagyok

Nagy "Dreak" András