Egy régi nyári élményei
                                                                      (+18)


                                                   

                                                                      1.
           
Egy nyáron történt ez az eset. Jobban mondva a nyaralás amit megéltem akkori barátnőmmel Anitával. A tényekhez hozzá tartoznak az előzmények , melyeket most elmesélek. Kezdetben
mikor megérkeztünk a kis hegy faluba nem gondoltam , hogy ilyen kellemes nyaralás lesz. Négyen indultunk el , én a barátnőmmel ketten , és még két barátnője Mariann ,és Enikő.
A kezdet olyan volt mint minden nyaralás. Kipakolás, berendezkedés ,és egyéb megérkezéssel kapcsolatos tennivaló. De már akkor néztem az én kis Cicámat ,
ahogy pakolta ki a ruháit. Maga volt a gyönyörűség. Szőke haján megcsillant a lenyugvó nap fénye. Aranyba öntötte lelkem minden kis pontját. Még hátra sem fordult ,
de megkérdezte , Angyali mosollyal az arcán mi áhítatot csalt arcomra.
 -Te mit nézel így rajtam?
Kicsit zavarba jöttem , de ajkaim autómatikusan mondták mi csak az eszembe jutott
 -Csak téged nézlek , A gyönyörű hajad ,ahogy mint arany búza tenger omlik válladra. Most a szemed , melynek kékjében, megmártóznék , hogy oly tiszta legyek ,
mint a Te Lelked. A mosolyod mi ezer Angyal szent énekét hozza el nekem.
Szépséges arcán mosollyal kevert , kis pír suhant át. Majd arca komolyra váltott . Nem tudtam mire vélni. Valamit rosszul csináltam , vagy megbántottam?
Közelebb lépett . s ajkait számra tapasztotta. Úgy csókolt mint még soha.Vad szenvedélyét csak a forró magmához tudnám hasonlítani, de lehet ,
hogy az is fagyosnak tűnne édes bujaságához mérve. Majd mikor elszakadt tőlem , a szemembe nézett, s én az övébe. Mit láttam nehéz leírni.
Millió könny úszott szemében. de mégis mosoly húzódott arcán. Míg végül remegő hangon mondta ki a szavakat amire már régóta vártam.
 -Szeretlek Kicsim, nem tudom , hogy megérdemellek e téged . Tudom , hogy még nem adtam meg neked ,mit elvárnál tőlem mit nőtől várnál. Nem adtam meg neked, mit már én is régen várok. Bár már régóta hozzám kötötted megad. De meg fog ez változni ,ígérem.
 Nem válaszoltam arra amit mondott. homlokára leheltem hűségem csókját , s megöleltem.
Úgy szorítottam magamhoz mint ha el akarna szakadni tőlem. De nem , Ő is karjaimban maradt.
S hallgatta szívem minden dobbanását mi , csak érte  rezzent.



  

                                                                         2.


 Nehezen , de végül kikerült ölelő karjaimból , S folytatta a pakolást . Míg végül eljött az este .
Gondoltuk nézzünk szét a kisvárosban . Nyár volt ,és elég nagy élet is . A városka kicsi volt ugyan, de rendezett . Rengeteg ember járt ide. pihenni , kikapcsolódni . Mi is elindultunk . nem kellett sokat mennünk míg találtunk egy kis Koktélbárt . Leültünk a pulthoz  beszélgettünk , míg le nem adtuk a rendelést. a lányok koktéloztak  , én egy adag Whiskyt részesítettem előnyben .
Amíg lecsúszott az ital , szemügyre vettem a helyet. egyszerű volt , mégis a maga puritán módján elegáns. Nem volt sok látnivaló rajta. azt már a belépéskor megállapítottam magamban.
 Majd a hely mustra után rendeltem még egy italt. Míg el voltam foglalva a hely besorolásával , addig Anita elment Enikővel oda ahová én csak sikolyok közepette léphette volna be. Ketten ültünk Mariannal a pultnál.Mikor rá néztem pajkos mosoly ült az arcán.
 - Na megtörtént már Anival?
Mit is mondjak . Köpni nyelni nem tudtam a kérdés hallatán. Míg végül rákvörösen tudtam csak válaszolni,
 -Még nem látta azt , hogy itt az ideje. Én pedig nem akarom erőltetni a dolgokat.
 -Igazán megtörténhetne már ha nem veled van mind maga alatt van. Amúgy pedig sok dolgot el mondott nekem veled kapcsolatban , amit el sem hinnél.
 -Eeegen? Mit ,ha szabad kérdeznem ?
 -Hááát , mondjuk úgy , hogy Ő sem a hegyek miatt jött ide veled.
Körülbelül ekkor lehetett a második vörös hullám az arcomon. De nagy megnyugvásomra , vissza érkezett a szeretett édes kis angyalom. Közel hajoltam hozzá, az ajkaim a füléhez érjenek , s úgy súgtam neki.
 -El sem hiszed mennyire vártam , hogy visszatérj hozzám.
 -Ennyire hiányoztam?
 -Igen! Jobban mint száraz földnek az éltető eső.
 -Akarod , hogy vissza menjünk házhoz?
Mariann kuncogása édes pírt varázsolt kedvesem arcára. Szelíd mosollyal bólintottam . S kéz a kézben indultunk vissza ketten ,a szállásunkhoz.



                                                                   3.

 Visszaérve semmi más nem járt az eszemben , csak , hogy mit is mondhatott Mariannak. Miért kell a nőknek mindent kitárgyalni? Mint férfi ezt soha sem értettem. Bár jó tudni , hogy nem csak én akarom a dolgot hanem ő is. gondolataimból ani szavai ébresztettek .
 -Elmegyek letusolok.Aztán beszélünk.
Némán bólintottam , és öntöttem egy whiskyt . Amit becsempésztem a táskámba még indulás előtt.
Sajnos jeget nem találtam, de így is nagyon jól esett. Füstöt pöfékelve ültem a teraszon, bámulva az éjszakába.
Elmerengve néztem a csillagokat. olyanok voltak , mint az Istenek ezer szempárjai. Ki az embereket figyelik unalmukat űzve. Halk ajtó nyílás ébresztett. S a széken ülve éreztem amint egy selymes kéz csúszik válamon ,s mellkasomon állapodik meg. S lágy csók érinti arcomat.
 Kedvesem volt ki kijött  a fürdőből, s mondta menjek én előbb. Azt nem írnám le bent mi történt , de amilyen gyorsan csak tudtam lezuhanyoztam .s aztán ő követte példámat .
S újra a teraszon találtam magam. egyedül . Bár kedvelem nézni az éjszakát , jobb szeretem társaságban. Ekkor nyílt az ajtó számat tátva figyeltem azt a lényt ki kilépett rajta. Mert nem volt Ő erről a világról való . Egy Istennő állt  a szemem előtt.
Eszembe jutott a régi mondás : "Nincs szebb látvány egy éppen zuhanyból kilépett nőnél"
Mert igazi nő volt ehhez nem is férhetett semmi kétség.Csak egy apró kis törölköző borítottan még nedves testét. Mikor elém állt , és elém került igazi valója ,majd hanyatt estem.
 Már láttam nem egyszer fehérneműben , de a látvány mi fogadott maga volt kéj , s a szépség egyvelege.
 Lágyan magamhoz húztam . Mire feleszméltem már ott ült az ölemben velem szemben.
S ahogy a szemembe nézett láttam szikrát mi felégeti a földet. S éreztem ölének lángoló hevét.
 - Csak egy mozdulat- súgta
S testünk egybeforrt. Csak egy mozdulat volt ,de milyen érzéki mozdulat.
s lágyan ringatózott teste rajtam , mint hajó a tengeren. Az ölelése , a lélegzete a Paradicsomba repített. Ahogy öleltem a testét , ami egybeforrt az enyémmel. Egy világ omlott össze bennem , hogy egy szebb , jobb lépjen helyére. S kezeimmel végig simítva karjait kezében állapodtam meg. Újaink összeforrva repültünk ketten az égbe. És megnyugodván testünk egy felhőre pihentünk le. Lágy mosolya nyugtázta , hogy teste ,és Lelke megkapta a megérdemelt ajándékot.
 De maga után húzott, mosollyal az arcán a szobánk felé. Az ajtó pedig becsukódott mögöttünk.

Nagy "Dreak" András