2012. május 2., szerda
Ébresés
Édes álom mi véget ér
Egy érzés mi szívtől szívben él
Csókban forr össze két ajak
Egy érzés mi ébredéskor megmarad
Szeme kinyílt , itt a valóság
De Te ott vagy mellettem senki más
Te édes álom , valóság
Szememben éled a mohóság
Csak megérintem arcod, s végig simítom hajad
Pilláid kinyílnak s csak a szerelmünk maradt
Nekem elég , hogy itt vagy velem
Tested, Lelked adtad nekem
S mikor testünk összeforr
Nem marad más csak a Mennyei Pokol
Fürtjeid omlanak arcomra
Míg végül megpihensz, ölelő karomba
Karmaid a szívemig érnek
Csókot adtál rá ,s kitépted
Minden reggel mikor indulnom kell
Elmegyek , de nem hagylak el
Nagy "Dreak" András
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése