2012. május 2., szerda

Ébresés

      


Édes álom mi véget ér
Egy érzés mi szívtől szívben él
Csókban forr össze két ajak
Egy érzés mi ébredéskor megmarad

Szeme kinyílt , itt a valóság
De Te ott vagy mellettem senki más
Te édes álom , valóság
Szememben éled a mohóság

Csak megérintem arcod, s végig simítom hajad
Pilláid kinyílnak s csak a szerelmünk maradt
Nekem elég , hogy itt vagy velem
Tested, Lelked adtad nekem

 S mikor testünk összeforr
Nem marad más csak a Mennyei Pokol
Fürtjeid omlanak arcomra
Míg végül megpihensz, ölelő karomba

Karmaid a szívemig érnek
Csókot adtál rá ,s kitépted
Minden reggel mikor indulnom kell
Elmegyek , de nem hagylak el


Nagy "Dreak" András

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése