2012. április 29., vasárnap
Őrangyalom
Lángnyelvek érintik , s hevítik bőröm
Jeges szívem, Lelkem , tükröm
Nincs szenvedély , nincs már láz
Nincs hír mi megráz
Jégbe fagyva nézek a nyárra
Lépteim nyomán érint a tél halála
Megdermed a szív mely közelít felém
Hiába táplálod én megölöm a reményt
Zokog az Angyal ki reám vigyázott
S szór fejemre szent átkot
Kérlel forduljak vissza hozzá
Felé villan mosolyom mi rontást ont rá
Bár rá csak bajt hoztam létemmel
Átöleli jeges belsőm forró szívével
Legyél pajzs mely véd engem
S én pallos leszek kezedben
Nagy "Dreak" András
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése