Csendesen

Alkonyatban, szobában, füstkarika oszlik szét a falon
Félhomályban árnyak kergetik egymást a plafonon
Halk zene pendíti a szív húrjait
Egy kép a kézben, mi elűzi álmaid

Lényeged vész el, s a fény is megszökik
Lassan az éjben egy gondolat születik
Milyen jó lett volna, de csak volna
Cikáznak fejedben régi döntések sora

Emészt a bűn, felőröl a tudat
Minden egy új "út" felé mutat
Csendesen süllyedsz bele a sötétbe
S várod, hogy a nap érintsen végre

S ha sugarai újra átölelnek
Jöhet egy új kezdet
Nem kell több ürügy,nem kell több halasztás
El jön az időd, s lesz még út választás

Nagy "Dreak" András