Még bőrömön érzem ajkai érintését
Húsomban érzem fogai élességét
Körmei nyomot hagytak bennem
Árkokkal díszítették testem
Húsba mart, és ajkamat csókolta
Hogy jön e holnap nem tudhatta
Nem ismert sem Istent, sem embert
Minden részlet előttem nyitott könyv hevert
Bíbor homály lepte el az éjszakákat
S csak szemérmes lángok figyelték nászunkat
Testek, s lelket eggyé váltak egy pillanatra
S gyűrött lepedőt hagytak a másnapra
Esték gyönyörrel teltek
Míg a napok lassan mentek
Ez csak emlék, az idő rég elmosta
De mégis kéjes mosolyt csal arcomra
Nagy "Dreak" András
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése