A patak

                        


Lépteim nyomát sodorja el a szél
Könnyeimet issza por mi ettől új életre kél
Vágyaim medre kiszáradva áll
Nem hűsíti patak mi csendben csordogál

Gát épült fölé s nem enged
De semmisüljön meg s a patak megtelhet
Jöjjön hát valaki ki szét porlasztja
S együtt merülnénk  az újra hüs patakba

Egymás szemét néznénk, míg leszáll az éj
S testét ölelném míg érkezik a kéj
S lebegve táncolnánk a víz közepén
Gyere Te Angyal csak ezt kívánomm én!


Nagy "Dresk" András