Az út

                        



Éjjel dermedt könnycsepp hull a fagyot földre
Utam szemmel kísérve nézek a sima kőre
Lágy füst száll a sötét ég felé
Remegő testtel indulok egy más jövő felé

Rábízom magam a szélre
Nem tudom merre fúj északra , vagy délre
Múlt mint halott ékkövek hullnak ki kezemből
Érzések mint patak csörgedeznek szememből

Végtelen az út mit rám róttak az Istenek
Végtelen az álom mi rám köszönt ha elmegyek
Mi lesz akkor veled ha én már elmentem
Lesz e ember kit elárulnál helyettem

Ki lesz az kinek az álmait összetöröd
Ki lesz az kinek szívébe vág az öklöd
Mert engem nem kínozhatsz míg létezik a világ
Mert elmegyek s csak annyit mondok Viszlát


Nagy "Dreak" András