Üldözve néma hangok erdején át
Tapintatlan léptekkel kutatja párját
Kinek szeme nap aranyában csillan
S karma édes gyönyört villant
Léptei záporoznak, s út pora követi
Viskójához érve csendes fényt árnyék szűri ki
Hívatlan látogató lopva suhan a fények mögött
Lágy selyem fátyla szürkébe öltözött
Szinte roppan ajtó zsanérja
Mikor ajtaját vadul taszítja
Dobban a láb, minden árny megriad
Fény tölti be a szobát míg megvirrad
Szeme látja, de felfogni már képtelen
"Angyal Ő kit kuldött a Végtelen?"
S míg szavakat formálnának ajkai
Torkán akadnak meg elhaló hangjai
Nem látta ki jött nem párját kereste
Javait, és életét azonnal elvette
Elindult miután szívét széttépte
Meggyötört lélek lép be a csendes fénybe
Nagy "Dreak" András
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése