Szirmok

Rózsaszirmok hullnak az ágyra
Kéjes pillanatokra várva
Hogy tovább hulljanak le földre
Utolsó pillantást vetve a két szeretőre

Illatukkal bódítva el az elmét
Felkorbácsolva az emberek lelkét
S látván, hogy dolguk elvégezték
Pihennek a padlón, mint gyönyörű lepkék

A vágyat mit hoztak elsodorja a nyitott ablak szele
Nem marad más csak a kéj szelleme
Mely eltűnt a mámor után
Csak léteznek, mint kő a porán

Nagy "Dreak" András