Kitartás

                          


Imáid hallják, csak nem értik szavaid
Az életed romokban már nincsenek álmaid
Hangosan kiáltasz, de senki nem felel
Eljött az idő, hogy cselekedj, vagy add fel

Indulj hát vár az éjszaka csendje, nyugalma
Néz fel az égre, s elszáll szíved összes haragja
Soha nem szabad feladnod álmaid, hisz csak Te hisszel bennük

S kik csak kinevetnek rajtad elvesztették lelkük

Öleld hát magadhoz mi akadályozz téged
Legyen a fájdalom a te fizetséged
Mert gyakran a sikerhez csak így vezethet út
De mikor végére érsz minden jóra fordul

S akkor azok kik csak nevettek rajtad
Irigyen szemlélik minden hatalmad
A hatalmad mit kaptál, kitartásodért
Tiéd lesz a világ az utad végetér

Nagy "Dreak" András