2013. január 26., szombat
Értsd meg
Szél lovas száguld a puszták felett
Keresi szívét mely rég elveszett
Fekete lovának patája jegesen koppan a földre
Kit keres elment már örökre
Könnyei hóként hullanak a földre
Fátyolos szemmel tör utat a ködbe
S tépi, vágja mint ahogy fejsze hasít a fába
Hangja szóródik a fagyos világba
Szerelmét keresi, de nem találja
Markában kardja már csak hozzá szól imája
Fohászt mormol hang nélkül szól
Nyomában mint hű kutya farkas lohol
Nem leli nyugalmát, nem pihenhet soha
Keresi szerelmét pedig lecsapott rá az élet ostora
S ha egy éjszakán feléd száguld
Öleld át s ints neki búcsút
Nagy "Dreak" András
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése