2013. január 26., szombat

Értsd meg

                    


Szél lovas száguld a puszták felett
Keresi szívét mely rég elveszett
Fekete lovának patája jegesen koppan a földre
Kit keres elment már örökre

Könnyei hóként hullanak a földre
Fátyolos szemmel tör utat a ködbe
S tépi, vágja mint ahogy fejsze hasít a fába
Hangja szóródik a fagyos világba

Szerelmét keresi, de nem találja
Markában kardja már csak hozzá szól imája
Fohászt mormol hang nélkül szól
Nyomában mint hű kutya farkas lohol

Nem leli nyugalmát, nem pihenhet soha
Keresi szerelmét pedig lecsapott rá az élet ostora
S ha egy éjszakán feléd száguld
Öleld át s ints neki búcsút

Nagy "Dreak" András



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése